A fizikai fénygátlók olyan összetevők, amelyek nem engedik a bőrbe hatolni a napsugarakat, hanem tükörként verik vissza őket. Leggyakoribbak ezek közül a titán-dioxid, és a cink-oxid, mert nem irritálnak és engedik lélegezni a bőrt. A cink-oxid bőrvédő hatását úgy fejti ki, hogy visszaveri az UVA- és UVB-sugarakat, míg a titán-dioxid a rövid hullámhosszú UVA- és UVB-sugarakat blokkolja.
A HV termékekbe a titán-dioxid és a cink-oxid nem mikronizált formában kerül bele, amik így a bőrfelületen összefüggő réteget képeznek, és nem szívódnak fel.

A fizikai fényvédőkkel ellentétben a kémiai fényszűrők csak az UV spektrum bizonyos hullámhosszait képesek elnyelni, és felhalmozódhatnak a bőrben, ami fokozza a bőr kémiai terheltségét. Szerkezetüktől függően jelentős behatolási ráták jellemzik őket, melyek irritációhoz vagy allergiás reakciókhoz vezethetnek. A szükségesnél nagyobb mennyiségben alkalmazva a nemkívánatos hatások (irritáció, allergia, toxicitás) rizikója tovább fokozódhat. Mi több, sokuk nem fotostabil, tehát gyorsan elbomlanak, így képtelenek tartósan védeni a bőrt.

A szakértők által leginkább kifogásolt szempont az öregedést okozó UVA-sugarak elleni alacsony védelmi szint, melynek hiányában a hormonokhoz hasonlóan viselkedő anyagok jönnek létre a szervezetben. A mai napig vita tárgyát képezi, hogy ezek bekerülnek-e a véráramba vagy sem.